2013. május 18., szombat

2013. február 14., csütörtök

Zokogó szívek



Amikor két elveszett szív találkozik,
Oly hevesen dobog, s vágyakozik,
Áhítozva, mindig csak azt kívánja,
Hogy végre, a másik felét megtalálja.

Várja, hogy a szerelem betöltse,
Az üresség már többé ne gyötörje,
A tűz forró vér pezsegjen benne,
Hiszen hűséges lesz mindörökre.

De akkor az ész egészen mást súg,
Büszkeség,vagy szív,majd meglátjuk,
Ugyan,miért én hódoljak egy férfinak?
Talán mindent megadjak egy lánynak ?

S a dacolás, kemény, éles karddal vív,
Maga előtt tarol ,ott mindent leterít,
S a szerelem így el ballag mellettük,
Ők nem látják azt, hogy zokog szívük.


2013.02.14

J_Myra


2013. február 7., csütörtök

Ma száll a szerelem


Ma van a szerelmesek napja,
Ma a csókot aki adja, az kapja,
Ma a rózsaszín lufik szállnak,
Ma a szívek egymásra találnak.

Ma piros rózsák a kezekben,
Ma csillag gyúl a szemekben,
Ma a karok szorosan ölelnek,
Ma ne sírj, téged is szeretnek.

Ma gyöngyöt fűz a szerelem,
S aztán minden szívet beborít,
Ma nincsen korhatár senkinek,
Ma az ősz hajtincs nem számít.

2013.02.08

J_Myra

2013. február 3., vasárnap

Honvágy


Haza vágyom az én kis falumba,
Édes jó anyám meleg otthonába,
Oda, ahol ismernek az emberek,
Mosolyogva mind rám köszönnek.

Haza vágyom még,a régi iskolámba,
Osztálytársaim vidám társaságába,
Vissza gondolni a gyermekkoromra,
Az életem legszebb korszakára.

A megtett utakat újra végig járni,
Énekelve táncolni,színpadon citerázni,
A csizmám sarka is vidáman kopog,
S székelyruhám újra,rajtam forog,

Tudom, mindenki szeret,s megbocsájt,
Hogy más országba hajtott a kíváncsiság,
De én a szívem ott hagytam örökre,
Büszke falum, kérlek ölelj kebledre.

2013.02.04

J_Myra

Elveszett magány



Csillagos éjszakában,
a holdfény sugarában,
felsóhajt egy gyönyörű lány,
szívében kiált a magány.

A szerelmet nem ismeri,
csak illúziók kergetik,
szívét össze nem törték,
mégis a szeme könnyezik.

Keskeny piros ajkát forró
csókok nem halmozzák,
bársonyos fehér bőrét
szerelmesen nem simogatják.

Magába roskadva áll, s 
a tükör képét nézi,
szívében szerelem sose 
lesz, bánatosan leinti.

Barátai unszolják, s oly
sokáig kérlelik:
menjen velük táncolni,
a bál mindjárt kezdődik.

S amikor belépett abba 
a nagy terembe,
vidám zene fogadta a
káprázatos fényben.

Égszínkék szeme ragyogott,
s az arca mosolygott,
egy kedves barna fiú
rá kacsintott.

Szívük egyszerre dobogott,
amint a táncot járták,
kipirult arccal csókjaikat
egymásnak adták.

Csillagos éjszakában,
a holdfény sugarában,
az a magányos lány fürdik
a szerelem mámorában.

2013.02.04

J_Myra

2013. február 2., szombat