| Rég, a szívemet jégvirágok takarták, Csillogó szemem, könnyeim marták, A lelkem sötét fájó emlékek nyomták, Testem fagyos volt, csókok nem borították. Nekem a nyári napfény sem ragyogott, Lábam járta, a köves göröngyös utakon, Szívemben, a kést forgatták oly sokan, Még soha, engem nem láttak boldognak, De eljöttél Te hozzám, újjá születtem, S én minden fájó emlékem, levetettem, Minden foltos ruhám a tűzben elégettem, Szememből, a keserű könnyem letöröltem. Fogd a kezem kérlek, nagyon szorítsd, Hallom, az ajkad engem nevemen szólít, Csillogó szemmel nézünk ketten a holnapra, Szívünk egybeforrt, tanunk rá a hold sugara. S én hófehér ruhában állok most előtted, Megtisztult szerelmem átnyújtom Neked, Tudom, Te foltot rajtam már nem hagysz, Mert mindig csak egyedül, Téged vártalak. J_Myra |
