A lélek

Megfáradt lelkem

mondd,hogy segítsek ?
a vívódást,a terhet,

tovább hogy viheted ?

a sok múlt ami még

most is benned él,

a tört forgatták hagyták,

hogy folyón a vér,

le nem törölték azt 

hímzett zsebkendővel,

senki meg nem szánta

könnyes szemekkel,

gyógyírt sem hoztak

hogy a seb beforrjon,

a szellő sem hűtötte,

hogy tovább ne fájjon,

s te csendben,némán,

szótlan,mindent tűrtél,

a semmiből is mindig,

sokszor erőt merítettél,

a csillogó kristály víz

fent a magas kő sziklán,

te mindig oly alázatos,

tiszta,és hű maradtál.

2017. 05.04.

J_Myra