Csillagos éjszakában,
a holdfény sugarában,
felsóhajt egy gyönyörű lány,
szívében kiált a magány.
A szerelmet nem ismeri,
csak illúziók kergetik,
szívét össze nem törték,
mégis a szeme könnyezik.
Keskeny piros ajkát forró
csókok nem halmozzák,
bársonyos fehér bőrét
szerelmesen nem simogatják.
Magába roskadva áll, s
a tükör képét nézi,
szívében szerelem sose
lesz, bánatosan leinti.
Barátai unszolják, s oly
sokáig kérlelik:
menjen velük táncolni,
a bál mindjárt kezdődik.
S amikor belépett abba
a nagy terembe,
vidám zene fogadta a
káprázatos fényben.
Égszínkék szeme ragyogott,
s az arca mosolygott,
egy kedves barna fiú
rá kacsintott.
Szívük egyszerre dobogott,
amint a táncot járták,
kipirult arccal csókjaikat
egymásnak adták.
Csillagos éjszakában,
a holdfény sugarában,
az a magányos lány fürdik
a szerelem mámorában.
2013.02.04
J_Myra
J_Myra
