Nyugtalanság az eddigi egész életem,
Csordultig van szívem,mert szeretek,
S ott gondolatok játsszák a szerepet,
Az agynak állandó munkája van,
Ott kattog mint síneken a vonat,
Csak megy s neki nincs állomás,
Meg nem áll,nincs már kiszállás,
Magához láncolja szívem lelkem,
A képeket nézem,úgymint filmet,
Ohh ,háborgó viharzó kék tenger,
Mosd el a múltam,ne emlékezzek,
Nincsen sehol a boldogság szigete,
Nincsen kék madár elszáll messzire,
Nincsen tövis nélkül már rózsa sem,