A narancs illata

Még most is előttem van, látom

a házunk kékre meszelt falát,

a nagy kertet s benne almafát,

a zöld füves pázsitos  udvarát.

Az anyám varrógépe, szinte

éjjel nappal csak kattogott,

egyedül nevelt három árvát,

rólunk ő,és Isten gondoskodott.

Eljött a karácsony is hozzánk,

szegényen,szerényen de szépen,

kalács is volt és nem éheztünk,

az Úr soha,el nem hagyott minket.

A mi fenyőfánk is ragyogott,

feldíszítve ott állt az asztalon,

körbe ültük mind s csodáltuk,

s öröm ragyogott az arcunkon,

Egy kedves ember jött,s kopogott,

anyánk döbbenten nyitott ajtót,

ott állt előttünk,csomag a kezében,

így szólt hozzánk: ajándékot hozott,

Egy régi kis fadobozos rádió volt,

gyümölcs,sok narancs és banán,

majd gyorsan elköszönt tőlünk,

aztán sietve már ment is tovább.

Az a kis rádió halkan muzsikált,

s az anyám narancsot bontott,

mi körbe ültük mind s vártunk,

és sorba mindegyiknek adott.

A karácsony ünnepe s a szeretet,

beragyogta mindannyiunk arcát,

talán életemben a legszebb volt

hogy láttam,az anyám mosolyát.

Azóta nekem nem kell ajándék,

sem gazdagon díszített fenyőfa,

számomra akkor van igaz karácsony,

amikor felém árad a narancs illata.

2017.12.26

J_Myra