Gyermekemnek hagyom

A sok elzárt betűim füzetembe,

kik még nem látták e nagy világot ,

ajkakból sem hangzottak el még,

de szívemnek ők játsszák a dallamot.

S ha majd nem leszek e világon,

füzetem se kísér majd az utamon,

gyermekem gyászos szívének hagyom

ezt a dallamot,hogy majd vigaszt nyújtson

2017.12.20

J_Myra

Régi követ rugdosok

Új cipővel rugdosom a követ magam előtt,

Miközben a lelkem csak egy cérna száll tartja,

Hallom hogy hangosan kiált le ne zuhanjon még,

Pofonok csattannak az arcomon,de az már nem bírja.

Kérdő tekintetek merednek rám hisz nem értik,
A virágos réten hogy találok folyton kő darabot?

A sima egyenes úton hogyan lehet nekem kanyar ?
Mert új cipővel megyek,de a régi követ rugdosom.

2017.09.09

J_Myra

A narancs illata

Még most is előttem van, látom

a házunk kékre meszelt falát,

a nagy kertet s benne almafát,

a zöld füves pázsitos  udvarát.

Az anyám varrógépe, szinte

éjjel nappal csak kattogott,

egyedül nevelt három árvát,

rólunk ő,és Isten gondoskodott.

Eljött a karácsony is hozzánk,

szegényen,szerényen de szépen,

kalács is volt és nem éheztünk,

az Úr soha,el nem hagyott minket.

A mi fenyőfánk is ragyogott,

feldíszítve ott állt az asztalon,

körbe ültük mind s csodáltuk,

s öröm ragyogott az arcunkon,

Egy kedves ember jött,s kopogott,

anyánk döbbenten nyitott ajtót,

ott állt előttünk,csomag a kezében,

így szólt hozzánk: ajándékot hozott,

Egy régi kis fadobozos rádió volt,

gyümölcs,sok narancs és banán,

majd gyorsan elköszönt tőlünk,

aztán sietve már ment is tovább.

Az a kis rádió halkan muzsikált,

s az anyám narancsot bontott,

mi körbe ültük mind s vártunk,

és sorba mindegyiknek adott.

A karácsony ünnepe s a szeretet,

beragyogta mindannyiunk arcát,

talán életemben a legszebb volt

hogy láttam,az anyám mosolyát.

Azóta nekem nem kell ajándék,

sem gazdagon díszített fenyőfa,

számomra akkor van igaz karácsony,

amikor felém árad a narancs illata.

2017.12.26

J_Myra

Vége a nyárnak

                   

Rég, szikrázott  a napsugár az ég tengerén,

Mára csak a kiszáradt virágokat látom én.

 Vad vihar verte szét minden szép álmod,

Nem jön vissza már, azt bárhogy várod.

Ha már csak egy tárgy vagy a kezekben

S egy ócska szürkeség a szemekben,

Megszűnik az a szépség amiért éltél,

Akkor fogod  megtudni : vesztettél !!

2017.11.21

Zoly

Én választottalak titeket

Vajon mi lehet a hiba bennem ?

talán túlságosan naivnak születtem..

míg az én ajkam meg nem szólal,

mindenki ott szárnyal mellettem.

Míg csak bólogatok mint egy bábu,

amit ők kedvükre húznak zsinórral,

addig simogatják finoman arcomat,

de csak farkast takarnak a báránnyal.

S ha már nem bírom a színdarabot ,

azt a húzó zsinórt is én elszaggatom,

az ajkukból éles foguk meglátszik,

hát tépjetek szét! már nem bánom.

Most szórjon felém átkot a ti szátok,

haragotokat az egekig felemeljétek,

lehajtom fejem az én Istenem előtt,

mert én választottalak mindig,titeket.

2017.11.21

J_Myra

Egy eszköz vagy csupán

Amikor ingerülten szól valaki hozzád,

nem embert lát meg benned ,sem a

te vérző megsebzett lelkedet,

csupán egy eszköz vagy a szemében,

mint fonott ostort feléd csattogtat,

de elvárja hogy őt,az egekig felemeld.

2017.11.21

J_Myra

Szürkeségben

Úgy kelni fel,hogy a 

nap fénye nem ragyog,

szürke borongós a táj,

úgy ballagsz utadon míg

beköszönt a sötét éj,a

nap is nyugovóra tért,

de te boldog ma sem voltál.

2017.11.21

J_Myra