2013. február 1., péntek

Szerelem vándora



Hosszú út állt mögötted
míg rám találtál,
e nagy világban a szerelem
vándora voltál,
kerested, hol a szíved végre
a boldogságra lel,
sötét felhőből a szivárvány
keblére ölel.


A szél sodrása hozott,mint
ősszel a falevelet,
mit a kopár fák már magukról,
mind levetettek.
És amikor megálltál az én
kis házam előtt,
éreztem, a boldogság akkor
szívembe költözött.


A kezem nyújtottam feléd, és
csak arra vágytam,
hogy a szememből kiolvasd,
mindig rád vártam.
S Te máris levetted a poros 
út köpönyegét,
vele együtt azt a sok fájó
múltad emlékét.


Azóta a szerelem vándora
szívem párja,
Ő a magányos  életem, 
megváltója.
Szerelme bearanyozza a nappalt
s az éjszakát,
csókok özönében köszöntjük,
a Valentin napját.

2013.02.01

J_Myra


1 megjegyzés:

Bohóc írta...

:)) Kellemes hétvégét kívánok! :)