Ahogy a madarak serege jóllakik,
Az úton elhullott sok búza szemből,
Ami óvatlanul aratáskor szét pereg,
Ök felszedik,ajándék nekik az égből.
S úgy érzek örök hálát most én is ,
Hogy egy része lehetek életednek,
A távolból szerelmed táplál engem,
Amíg én veled nem leszek egészen,
De a sors most vezetett el hozzám,
S nem az ifjúságom szép reggelén,
Mert a búzának is érni kell aratásra,
S az élet mindennek,tudja az idejét.
S az élet mindennek,tudja az idejét.
2017.03.25.
J_Myra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése