Egy álmot szőni abból
ami még bizonytalan,
a szív dobbanásra várni
ami csöndes hangtalan,
türelmesnek lenni ahhoz
ami még várat magára,
rá bízni mind a holnapra
amit annyira vártál mára.
Magányos éjszakákon
csak a hold kísért utadon,
hideg síneken száguldva
ők figyelték gondolatod,
dalban küldted a szívedet
abban tártad fel érzéseidet,
ami a legdrágább kincsed
felkínáltad a szerelmedet.
Te csak vártál,hogy majd
a szíved kulcsát elfogadja,
egyedül voltál reményedben
a sóhajod senki sem hallotta,
álmot szőttél a gondolatból
s abból valós szerelem vált,
ketten megyünk kéz a kézben
mert szívem csak téged várt.
2017.04.12.
J_Myra