Oh letépték őt, s az út szélére dobták,
Elhulltak szirmai mind, nincs illata,
Poros úton kavicsok közt rugdosták,
Mind elmennek az emberek mellette,
Megnézik őt, de senki föl nem vette,
A hideg szél fújja záporeső mossa,
Szegénynek már, nem lesz hajtása.
Mígnem rá nem talál egy megtört szív,
Látja a rozsát s benne fájdalom hasít,
Lágyan azt fölemeli, melengetni kezdi,
Ő mesél a fájdalomról, s a múltról neki.
Oh te szegény eldobott hervadt virág,
E nagyvilágon csak mi vagyunk árvák,
A kezdeten még mind ápolnak minket,
Majd összetörnek, nem kellünk senkinek.
Most már hervadt rózsa s megtört szív,
Mind ketten eldobva, a fájdalomtól sír,
Ápold a rózsát kérlek, s védd szívedet,
Ne engedd, hogy ők megtörve legyenek.
J_Myra
