Már nem félek

Az élet ostora mi nem hagy el,
Bárhol vagyok, engem meglel,
Csattan az arcomon most újra,
Könnyeim a hideg szél szárítja.

Térdre rogyok, Isten előtt,
S a fájdalom, lelkemből feltör,
Uram mutasd az utat, kérlek,
Hisz a gonosz világtól, én félek.

Adj erőt, s a kezed megfogjam,
A szívem is hittel kapaszkódjan,
Adj Szentlelket az én lelkembe,
Adj ragyogást könnyes szememre.

Hófehér ruhám a bűn szennyezi,
Sátán ostora, a testem emészti,
Mint kövek, úgy nyomja a lelkem,
Egyenes útról, én már letértem.

Most Jézus előtt, hajtom fejem,
Tudom, a mocsárba nyúl értem,
Ö kiragad a hit karjaival engem,
Szent vérével, lemosta vétkem.

Könnyes szemem törli arcomról,
S ha kérem, megvéd a gonosztól,
Aki hisz benne soha el nem hagyja,
Nem félek, bízom a Megváltómba.

J_Myra