2014. május 6., kedd

A tegnap szépsége


A tegnap szépsége ölel át
mint arany fonal simul rajtam,
ott még a hálót szövögettem
ami beburkol a boldogság útján,

A tegnap még úgy ragyogott
ahogy a hegyi kristály,
tisztán öntötte fényességét
elvakított minden gondot,

A tegnap még éltetett, hiszen
védő pajzsom volt aki engem
mindtől megvédett,s szeretett
a felkelő napsugara fürdetett,

De ma elszállt az a röpke pillanat
megfakult abroncs szorítja lelkem,
sebzett lábamból már a vér serken
mára csak újra, a köves út maradt.

2014.05.07
J_Myra

2014. május 4., vasárnap

Imám száll az égbe


Hányszor néztem az égre
Összekulcsolt kézzel,
Imám szállt ajkamról
Könnyfátylas szemmel,
Jézus ölébe letettem
Minden bánatom,
Jól tudtam azt mindig
Ö Isten előtt a megváltom,
Sötét éjszakában a
Holdfényét néztem,
S áhítozva könyörögtem
A holnapom napfényes legyen,
De ma is azok a sötét
Felhők bezárnak,
Mint vas abroncs
Fogva tartanak,
Úgy kínoz ,szorít
Gyenge szívemet gyötri,
Már nincs reményem
A ragyogó napfényét látni,
Uram,nálad nincsen
Hatalmasabb e világon,
Mégis meg engeded , hogy
Az élet mindvégig megalázzon,
Keresztem a vállamon
Egyre nehezebb lesz,
S már nem érzem azt, hogy
Szorosan magadhoz ölelsz,
Hitem is elhagyott
Lelkem zavarodott,
A gyengeség leterít,
Megkövesedett fa vagyok.
2014.04.30

J_Myra

2014. április 26., szombat

Csupán délibáb


Hitem szétporlik
akár a szikla,
reményem elszáll
mintha nem lett volna soha,
remegő kezemen
a ráncok gyűrődnek,
a hajam is deres
mint fagyos reggelek,
az életem csupán
egy délibáb volt,
ami előtted játszik
de meg nem foghatod.
2014.04.25

J_Myra



2014. március 2., vasárnap

Édes Szerelmed

  



Szemed sugarában fürdik meg fáradt lelkem ,
Mézédes illatod lágyan, átjárja egész testem..
Bíbor ajkad tüze ajkamon lángol , felpezsdül ,
Tagjaink lázasan fonódik a fellegekig repül ,
Ha rad nézek érzem , szerelmed elgyengít ,
Karodba zárva csókod , újra és újra felhevít ,
Halk szavad ,gyenge szívem kapuját zörgeti ,
Vágytól égő testem ,csak testedre  szomjazik ,
Lassan érzem lelkünk szívünkben egyesül ,
Egymásban nyugszunk meg ,aztán újra felébredünk..
 
 
Fülpesi Zita 

2013. október 18., péntek

Búcsú egy falevéltől




Sárguló falevél a földre hullva,
Mint haldokló, mindent feladva;
Ki valaha zöld színben, ragyogó nap 
tüzében árnyat nyújtott,
Megfáradt embereknek új erőt adott..
A faágakon vidáman hintázott, 
csicsergő madaraknak búvóhelyet adott. 
Mily boldogan itta az égből hulló esőt,
S hagyta, hogy a nyári nap megszárítsa őt.
És most arany színű ruhában fekszik, 
már nincsen büszkesége, s a nyári nap 
többé rá nem vakít. 
Kabátot öltő emberek sétálnak rajta, 
mi egykor a magasból integetett, 
most őt a föld várja. 
Halottá vált falevél, a nyár téged búcsúztat.
S a ruhátlan, kopár fák mind érted sírnak.
Életed itt véget ért, s ez így van rendjén,
de tavasszal a fakadó rügyekből 
egy újabb falevél életre kél. 

J_Myra