2012. május 30., szerda

Tükörbe néztem



Ott volt velem
évtizedek óta,
szép fehéren
mindenki látta,
szorgosan őrölt
mint a malom,
szépen apróra
még most is hallom,
de egyszer csak
mozogni kezdett,
és engem ez
nagyon megrémített,
elvittem őt javítani
de sajnálva mondták,
már nincs mit tenni,
aztán jött egy fehér
köpenyes bácsi,
mondta a szádat
nagyra nyisd ki,
egy fogóval megfogta,
és máris onnan
ki is rántotta,
könnyezve néztem tükörbe
s már nem volt ott
csak a fogam helye.
2012.5.31
J_Myra

2012. május 28., hétfő

Ma sem tudod az igazságot



Még most is látom szomorú arcodat
Mikor magadra vetted katonaruhádat,
Ott álltál előttem s könyörögve kértél,
El ne hagyjalak ettől oly nagyon féltél,


Összes bánatod ajkamra csókoltad
Örök szerelmed a szívembe zártad ,
A szép szemed könnyeidben fürdött
Fájó lelked a messzeséggel küzdött,


Jól tudtad hogy tiltott a szerelmünk,
S mi  soha egymáséi nem lehetünk,
De szívedben a reményt dédelgetted,
Talán  felragyog egy csillag feletted,


Magamra maradtam a fájdalommal
Az igazságtalan szavak rágalmával,
Ők, Neked másik lányt választottak,
Engem megvetettek mind elátkoztak,


S én szerelmünk börtönében vívtam,
Szembe szálltam s érted harcoltam,
Akkor,az életemet adtam volna érted,
Úgy szerettelek ahogy azt Te hitted,

Sok éven át mi titokban találkoztunk,
Gyermekként ,egymásnak fogadtuk,
Szerelmünk oly erős lesz mindvégig,
Szívünket másnak nem adjuk a sírig,

A lelkembe csak keserűség költözött,
Szerelem s a fájdalom ott gyötrődött,
Zokogva feladtam az utolsó reményt
Eljöttem hazámból,eloltottam a fényt,

Évtizedek múltán végre, újra láttalak,
Szívem ott kiáltotta , mindig vártalak,
Csókod ízét most is érzem ajkamon,
S egy könnycsepp legördült arcomon.

De a Te szemedben csak gyűlölet volt,
Megvetően néztél  az ajkad nem szólt,
Még ma sem tudod a tiszta igazságot,
Családod széttépet , egy boldogságot.

2012.05.29
J_Myra

2012. május 23., szerda

Szürke kis veréb


Szürke kis veréb egy fa ágon meghúzkodva,
Lopva néz más madarakat ,szállnak dalolva,
Ékes cifra tolluk , ahogy megszépíti őket ,
Csicsergő hangjuk beteríti a sűrű erdőket,

Oda száll közéjük s látja a különbséget,
Jelenléte nem hoz mást csak szürkeséget,
Dalolni szeretne hogy más is meghallja,
Neki is helyt adjon a lombos fák koronája,

De Ő nem pacsirta kinek szép a hangja,
Egy szürke kis veréb, s mindezt jól tudja
Színes tolla sem lesz mi szivárványt játszik,
De rá mondják hogy madár ,annak látszik

2012.05.24

J_Myra

Csak egy vívódó




Lennék szeretet ami a
szívekbe költözik,
Lennék csillag ami a
szemekben rejtőzik,
Lennék holdfény ami
beragyogja az éjszakát,
Lennék bölcs ember aki
oszthatja a tanácsát,
De nem vagyok más
csak egy álmodozó,
A sötétből a ragyogó
fényre vágyakozó,
A nehéz kereszt alatt
egy roskadozó,
A mindennapi gondokkal
csak egy vívódó.

2012.05.23
J_Myra

2012. május 20., vasárnap

Ha majd eljön az idő...



Amikor már magányomban elvonultam
Boldogságról, szerelemről lemondtam
A szívem is vigasztalva gyógyítottam,
E mostoha élettől semmit sem vártam,

Akkor, a szivárvány felragyogott fölöttem,
Végre rám találtál, s ott álltál előttem.
Szemed csillogott s mosolyogva kértél,
Fogadjam el szerelmed, mit nekem ígértél.

S újra feléledt a parázsló szerelmem,
Nevetett a szám, ragyogott szemem,
Te voltál az, akit oly régen vártalak,
S most már örökre szívembe zártalak.

Úgy szeretlek, ahogy még senki mást,
Mi már soha el nem engedjük egymást.
De ha eljön az idő, mikor búcsúznunk kell,
Én menjek előbb, az ég engem ragadjon el.

Már nem bírnám újra a magányt elviselni,
Szerelmünk emlékével tovább együtt élni.
Csak várni, s többet ne látni az arcodat,
Szívembe hasít máris, e fájó gondolat.

De Te szerelmem, erős vagy és kibírnád,
Az itt hagyott gyöngybetűimet olvasnád.
Ha leszáll az est a kandalló előtt ülnél,
A képzelet erejével. újra engem átölelnél.

Könyvvel a kezedbe, szemed könnyekbe,
A szerelem tüze még ott lángol szívedbe,
Elcsukló hangon, oh suttogva olvasod,
Szeretlek most is, várok rád a túlvilágon.

2102.05.20
J_Myra

2012. május 17., csütörtök

Elfáradt tollam



Tollam makacsul szembe száll velem ,
Nem szánt már betűket hiába kérlelem,
Meredten megfeszül ,s nem akar írni,
A megfakult tegnapok elfognak veszni.

Talán elfáradt , a kezembe szorítom,
Minden gondolatom vele megosztom,
Kedves , hűséges tollam pihenjél hát ,
Én várok ,hozzál magaddal új csodát .

2012.05.18
J_Myra