Egy kis halvány fény kigyúlt felém,
aminek most még gyenge a lángja,
mint gyertya úgy ég,lassan a viasz
lecsepeg egészen,csonk lesz az alja.
S most is még azt várom,hogy majd
az a láng,nagyobb fényt ad magából,
a nagy sötétséget elnyeli,akkor kitör
s rá lépek a csillogásra a magányból.
Az a gyertya láng, az én reményem,
amíg ki nem alszik,addig éltet engem,
őrzöm,féltem,a széltől is meg védem,
s ha csonk lesz belőle, akkor is égjen.
2011.03.11.
J_Myra
