Egy szép este mikor alig várod,
írjon és beszéljen a füledbe,
a szavak csak jönnek mennek..
de valahogy elvesznek a végtelenbe,
Helyette olyat mondasz és hallasz,
amitől mindig úgy féltél,
ennyire rosszat még eddig vele
soha, át nem éltél nem éreztél.
Pedig csak vigyáznád óvnád,
védenéd őt mindentől jobban.
de a szavak kegyetlen ólom súlya,
rajtad és érzéseden csattan.
Állsz csak némán elmerengsz
magadban,és nem értesz semmit.
És akkor megérzed : hallgatni,
kellett volna és nem beszélni ennyit.
2017.02.21.
J_Myra
