A temetőn újra
gyertyák égnek,
hosszú évek óta
így van ez minden évben,
csodás virágok körülveszik a
sírhalmot,
fölöttük állok fájó szívvel,
zokogok,
drága édesapám
kit nem ismerhettem,
csak nézlek ahogy
rám mosolyogsz
egy fényképen,
csillogó szempár,
ragyogó arc,
fekete haj,
csak ennyi maradt nekem,
meg a fájó sóhaj,
pihenj hát kedves apám,
aludd örök álmod,
gyermek voltam mikor
elmentél,
s már nem láthatod
felnőtt lányod,
gyertyát gyújtok most
újra,
a sírhalmot fény árassza,
szívembe vésem örökre,
Te voltál a legdrágább
apa.
2010.10.27
J_Myra
