Megfáradt lelkem
mondd,hogy segítsek ?
a vívódást,a terhet,
a vívódást,a terhet,
tovább hogy viheted ?
a sok múlt ami még
most is benned él,
a tört forgatták hagyták,
hogy folyón a vér,
le nem törölték azt
hímzett zsebkendővel,
senki meg nem szánta
könnyes szemekkel,
gyógyírt sem hoztak
hogy a seb beforrjon,
a szellő sem hűtötte,
hogy tovább ne fájjon,
s te csendben,némán,
szótlan,mindent tűrtél,
a semmiből is mindig,
sokszor erőt merítettél,
a csillogó kristály víz
fent a magas kő sziklán,
te mindig oly alázatos,
tiszta,és hű maradtál.
2017. 05.04.
J_Myra