Ha majd az élet kapuja bezárul

Ha majd egyszer nem leszek, e világon,
Már kihűlt testem, nem forró csókom,
Amikor bezárul előttem, az élet kapuja,
Nekem menni kell majd ,másik otthonba.
Ne felejts engem kérlek, akkor se majd,
Mert szívem neked ,akkor is itt marad,
Ölelő karod, finom lágy édes csókod,
E szép emlékeim, mind vinni fogom.
Szemem majd nem csillog ,de téged lát,
Megtört szívem se dobog, ami úgy fájt,
Meg szűnik majd fájdalom ,gyötrődés,
Majd csak mély álom, nincs felébredés.
Ott leszek igazán boldog, semmi se fáj,
Sem szerelem, sem a sok csalódás,
Ott nem bánt,nem zaklat már senki,
Kérlek érezd, téged tudtalak szeretni.

J_Myra