A szerelem volt élete

Élt egy lány aki bohó, s vidám volt,
Kerek arca mindig csak mosolygót,
Szemei fényesek, akár a csillagok,
Hosszú barna haja,  vállára omlott.

Szerelmes volt, akár csak mások,
Eljárt táncolni, bálba s szórakozott,
Oly sokan epekedtek a szíve után,
Csak egyet szeretett, de hőn igazán.

Ki az Ő kincse volt kit úgy imádott,
Elhagyta, s másik lány után vágyott,
Eldobta az igaz tiszta szép szerelmet,
Ott állt az oltárnál, egy másik mellet.

Várt még sok éven át, talán vissza jön,
Álmodozott, szíve úgy vágyott rá hőn,
Karját kitárta szorosan magához ölelte,
De nem volt más az, csak a képzelete.

Elhúzódott ne lássák könnyes szemét,
Hogy siratja az igaznak hitt szerelmét,
Egy imát mondogatott csak magában,
Már nem volt Ö fontos senki számára.

Most hófehér ruhában fekszik az a lány,
Gyönge sajgó szíve, már senkit nem vár,
Szerelme volt neki mindig csak az élete,
Már nem fáj semmi, ott pihen a temetőbe.

J_Myra