Kóbor maradok

 Rád gondolok minden éjszakán,
Fájdalmam, a csillagok tanúsítják,
Velem vagy Te, szorosan átölellek,
De rá jövök,mindez csak képzelet.

Hisz már szíved másnak adtad,
Oly rég,mielőtt rád sem találhattam,
Örök hűséget fogadtál akkor neki,
Nekem nincs jogom,tőle elvenni.

Bolyongok a világban egyedül tovább,
Mint kóbor kutya ki nem talált gazdát,
Föl kel a Nap ,de sugarát nem érzem,
Arcomon nem szárítja hulló könnyem.

Ahol járok nem terem más csak tövis,
A talpam s szívem ,egyaránt vérzik,
Áhítozva nézem a magas szikla falat,
Fölötte vidáman repülő sok madarat.

Óh, csak egyszer lehetnék fönt magasba,
S fellegek közt szárnyalnék karodba,
Kezed nyújtanád abba kapaszkodnék,
Tudom , már tovább nem kóborolnék.

J_Myra