.jpg)
Amikor két elveszett szív találkozik,
Oly hevesen dobog, s vágyakozik,
Áhítozva, mindig csak azt kívánja,
Hogy végre, a másik felét megtalálja.
Várja, hogy a szerelem betöltse,
Az üresség már többé ne gyötörje,
A tűz forró vér pezsegjen benne,
Hiszen hűséges lesz mindörökre.
De akkor az ész egészen mást súg,
Büszkeség,vagy szív,majd meglátjuk,
Ugyan,miért én hódoljak egy férfinak?
Talán mindent megadjak egy lánynak ?
S a dacolás, kemény, éles karddal vív,
Maga előtt tarol ,ott mindent leterít,
S a szerelem így el ballag mellettük,
Ők nem látják azt, hogy zokog szívük.
2013.02.14
J_Myra
