Mindketten megtörve

Hervadozó szegény piros rózsaszál,
Oh letépték őt, s az út szélére dobták,
Elhulltak szirmai mind, nincs illata,
Poros úton kavicsok közt rugdosták,

Mind elmennek az emberek mellette,
Megnézik őt, de senki föl nem vette,
A hideg szél fújja záporeső mossa,
Szegénynek már, nem lesz hajtása.

Mígnem rá nem talál egy megtört szív,
Látja a rozsát s benne fájdalom hasít,
Lágyan azt fölemeli, melengetni kezdi,
Ő mesél a fájdalomról, s a múltról neki.

Oh te szegény eldobott hervadt virág,
E nagyvilágon csak mi vagyunk árvák,
A kezdeten még mind ápolnak minket,
Majd összetörnek, nem kellünk senkinek.

Most már  hervadt rózsa s megtört szív,
Mind  ketten eldobva, a fájdalomtól sír,
Ápold a rózsát kérlek, s védd szívedet,
Ne engedd, hogy ők megtörve legyenek.

J_Myra