2018. február 7., szerda

Gyermekemnek hagyom

A sok elzárt betűim füzetembe,
kik még nem látták e nagy világot ,
ajkakból sem hangzottak el még,
de szívemnek ők játsszák a dallamot.

S ha majd nem leszek e világon,
füzetem se kísér majd az utamon,
gyermekem gyászos szívének hagyom
ezt a dallamot,hogy majd vigaszt nyújtson


2017.12.20

J_Myra




2018. január 4., csütörtök

Régi követ rugdosok

Új cipővel rugdosom a követ magam előtt,
Miközben a lelkem csak egy cérna száll tartja,
Hallom hogy hangosan kiált le ne zuhanjon még,
Pofonok csattannak az arcomon,de az már nem bírja.

Kérdő tekintetek merednek rám hisz nem értik,
A virágos réten hogy találok folyton kő darabot?
A sima egyenes úton hogyan lehet nekem kanyar ?
Mert új cipővel megyek,de a régi követ rugdosom.

2017.09.09

J_Myra



2017. december 26., kedd

A narancs illata

Még most is előttem van, látom
a házunk kékre meszelt falát,
a nagy kertet s benne almafát,
a zöld füves pázsitos  udvarát.

Az anyám varrógépe, szinte
éjjel nappal csak kattogott,
egyedül nevelt három árvát,
rólunk ő,és Isten gondoskodott.

Eljött a karácsony is hozzánk,
szegényen,szerényen de szépen,
kalács is volt és nem éheztünk,
az Úr soha,el nem hagyott minket.

A mi fenyőfánk is ragyogott,
feldíszítve ott állt az asztalon,
körbe ültük mind s csodáltuk,
s öröm ragyogott az arcunkon,

Egy kedves ember jött,s kopogott,
anyánk döbbenten nyitott ajtót,
ott állt előttünk,csomag a kezében,
így szólt hozzánk: ajándékot hozott,

Egy régi kis fadobozos rádió volt,
gyümölcs,sok narancs és banán,
majd gyorsan elköszönt tőlünk,
aztán sietve már ment is tovább.

Az a kis rádió halkan muzsikált,
s az anyám narancsot bontott,
mi körbe ültük mind s vártunk,
és sorba mindegyiknek adott.

A karácsony ünnepe s a szeretet,
beragyogta mindannyiunk arcát,
talán életemben a legszebb volt
hogy láttam,az anyám mosolyát.

Azóta nekem nem kell ajándék,
sem gazdagon díszített fenyőfa,
számomra akkor van igaz karácsony,
amikor felém árad a narancs illata.

2017.12.26

J_Myra










2017. november 21., kedd

Vége a nyárnak

                   
Rég, szikrázott  a napsugár az ég tengerén,
Mára csak a kiszáradt virágokat látom én.
 Vad vihar verte szét minden szép álmod,
Nem jön vissza már, azt bárhogy várod.


Ha már csak egy tárgy vagy a kezekben
S egy ócska szürkeség a szemekben,
Megszűnik az a szépség amiért éltél,
Akkor fogod  megtudni : vesztettél !!

2017.11.21

Zoly



Én választottalak titeket

Vajon mi lehet a hiba bennem ?
talán túlságosan naivnak születtem..
míg az én ajkam meg nem szólal,
mindenki ott szárnyal mellettem.

Míg csak bólogatok mint egy bábu,
amit ők kedvükre húznak zsinórral,
addig simogatják finoman arcomat,
de csak farkast takarnak a báránnyal.

S ha már nem bírom a színdarabot ,
azt a húzó zsinórt is én elszaggatom,
az ajkukból éles foguk meglátszik,
hát tépjetek szét! már nem bánom.

Most szórjon felém átkot a ti szátok,
haragotokat az egekig felemeljétek,
lehajtom fejem az én Istenem előtt,
mert én választottalak mindig,titeket.

2017.11.21

J_Myra





Egy eszköz vagy csupán

Amikor ingerülten szól valaki hozzád,
nem embert lát meg benned ,sem a
te vérző megsebzett lelkedet,
csupán egy eszköz vagy a szemében,
mint fonott ostort feléd csattogtat,
de elvárja hogy őt,az egekig felemeld.

2017.11.21

J_Myra



Szürkeségben

Úgy kelni fel,hogy a 
nap fénye nem ragyog,
szürke borongós a táj,
úgy ballagsz utadon míg
beköszönt a sötét éj,a
nap is nyugovóra tért,
de te boldog ma sem voltál.

2017.11.21

J_Myra


2017. november 20., hétfő

Reggeltől estig

Ősz korona a fején,lépte lelassulva,
reszkető kezét emeli ráncos homlokára,
az elmúlt évek száma arcára rajzolva,
sóhaja az égbe száll,készül végleges otthonába.

Könnyfátylas szeme oly sok tavaszt látott,
gyermeknek életet adott,nevelte velük játszott,
anya volt s feleség,a ház ragyogó koronája,
ifjúsága áradt, fekete haja omlott vállára.

De ma,hálás szíve a világ és Isten előtt,
nem szégyenli könnyeit,mit előtted letörölt,
aki megöregszik,a legszebb ajándék az élettől,
végig járt utak,amit elkezdett még reggeltől.

2017.11.21

J_Myra


Gyötört lelkem

Nincsen hitem az emberekben,
kik már annyiszor becsaptak,
kik az arcomba átkot szórtak
kihasználtak s megaláztak.

De van hitem az égi atyában,
ki szememről könnyeim törölte,
ki mindig az utamon vezetett,
bűnös gyötört lelkem átölelte.

2017.11.21

J_Myra

Addig tedd meg

Addig van élet e nagy világban,
míg halak úszkálnak a vízben,
mert ha ők már nem léteznek,
a szárazság pusztítja el a földet.

Addig munkálkodjon két kezed,
míg e föld termését adja neked,
mert asztalodon meglesz mindennap,
mi táplál téged,a betevő kenyér falat.

Addig rendezd dolgaidat Istennel,
míg nyugovóra nem tér a felkelő nap,
mert sosem tudod számodra mikor
jön el, a végső óra, az a pillanat.

2017.11.21

J_Myra

Szakadt vásznam

Sohasem bántam meg tetteimet,
bár..azt a bűn már ostromolja,
de azt bánom szívemből igazán,
hogy az álmaim sosem váltak valóra.

De már oly régen járom utamat,
volt rajta tövis, meg kődarab,
már elmúlt a reggel,az est beköszönt,
szakadt vásznam helyett újat nem szövök.

2017.11.21

J_Myra


2017. november 16., csütörtök

Fanyar az íze

Amikor a szőlő érettnek tűnik ,
szádba veszed de fanyar az íze,
olyan érzés tölt el mint szembe 
nézni a hibáddal,amit eddig 
kecsesen takartál,de azt valaki
a felszínre hozta hogy tudd,
te sem vagy tökéletes.

2017.11.17

J_Myra

Ingovány

Ne szórjon átkot a te ajkad 
amikor csalódás ér,
ne vívj azzal ki a szerelmedből
többet nem kér,
tegnap még a te kezed fogta, de
holnapra másikat lelt,
egy ingoványra szép házat építeni
sohasem lehetett.

De mondj áldást és imát,olyan
tiszta szívű emberért,
aki szilárdan meg áll veled 
fent a sziklák tetején,
ölében tart,de ott meg nem
inogsz s nem félsz,
mert tudod milyen alapon épült,
a múlt s a jövő nem cement és mész,

2017.11.16

J_Myra.

2017. november 13., hétfő

Élet utam

Szülőföldem Kolozs megye, Szék,
Gyermekkori álmaim tépték szét,
Oly kevés időt tölthettem veled,
Pedig igaz otthont leltem benned.

Mint vándor madár úgy szálltam,
Otthonomat kerestem,nem találtam,
Bizakodva,egyik országból a másikba,
Vidékről a városba, de mindhiába.

Maros megye ,Mezősámsond ,
Szívedbe mért nem fogadtál mondd ?:
Csak megaláztál, engem letiportál,
De az otthonommá sohasem váltál.

Magyarország, Budapest,
Szívemnek te vagy a legszebb,
Befogadtál s ott reményt adtál,
De igaz otthonom te sem voltál,

Magyarország, Jászfényszaru,
Ha rád gondolok szívem szomorú,
Ott értek csapások,a sok pofonok,
Te sem voltál sohasem otthonom.

Magyarország, Alsózsolca,
Te sem voltál a boldogság útja,
Hisz tévedés volt minden léptem,
Benned otthonom sohasem leltem.

Magyarország, Debrecen,
Benned találtam meg a szerelmet,
Te vagy mit én mindig kerestem,
Benned már az otthonomra leltem.

2017.11.13

J_Myra






2017. november 12., vasárnap

Boldog születésnapot Dorka

Egy kis rózsabimbó
a szirmait bontogatja,
Oly törékeny fiatal,s
mégis az éveit számolja.

Tizenegy éves vagy ma,
gyermeki mosolyod viruljon,
Tiszta szíved s lelked
soha meg ne fakuljon.

Bátran nézz előre,s ne félj,
mert van ki kezed megfogja,
A keskeny úton vezet téged
ahogy eddig is,anyuka és apuka.

Légy gyermek önfeledten,
növekedj,tanulj s énekelj,
Kik körülötted vagyunk,
kicsiny karoddal szeretve ölelj.

Téged ünnepelünk ma mind,
köszöntünk illatos virággal,
Isten éltessen kicsiny Dorkánk,
ragyogjon arcod a napsugárral.

2017.11.13

J_Myra



Boldog születésnapot nővérem

Mi négy lány,testvérek vagyunk,
Mindig mindent megosztottunk,
Ki mit dolgozik mit csinál éppen,
Összetartóan fogtuk egymást kézen.

De ma,a legidősebbet ünnepeljük,
Szeretettel s virággal köszöntjük,
Születésnapod van ma nővérünk,
Isten éltessen maradj még velünk.

Arcodon könnycsepp sose gördüljön,
A jóságos szíved fényben fürödjön,
Két kezed munkája gyümölcsözzön,
A mindennapokban ott legyen az öröm.

Örülj vigadj mert köztünk vagy,
Ne számold az éveket,azt hagyd,
Kezed továbbra is nyújtsd felénk,
Testvéri szeretetünk örökké a tiéd.


2017.11.12

J_Myra
















2017. október 13., péntek

Te légy a pajzsom

  
 Élj úgy ,hogy létezzek, általad éljek,
csillogjon szemed,tekintetedbe merüljek,
karold át szorosan most a derekam,
hogy meg ne inogjak, melletted maradjak.

Soha ne félj,légy a bátrak bátra,
hogy veled menjek,s ne nézzek hátra,
hangosan nevess hogy azt meghalljam,
boldogan,az ajkad mindig csókoljam.

Légy a pajzsom,aki mindentől véd,
a te karjaidban meglássam a fényt,
egyengesd utam lábam meg ne üssem,
kergesd el a rosszat,s azt ne én űzzem,

Te légy az álmom s az ébredésem,
te légy a felkelő nap s melegségem,
te légy a csillagos ég mi fényét árassza,
te légy az,ki már sosem hagy magamra.

Te légy az,kiben sosem kell csalódnom,
eddig kapott pofonok tünjenek az arcomon,
te légy az ki megtanít boldognak lenni,
s a kék madárral majd együtt szárnyalni.

2017.10.14

J_Myra


2017. október 11., szerda

Elszáll a kék madár

Hiányos lelkem,mert nincsen türelem,
Nyugtalanság az eddigi egész életem,
Csordultig van szívem,mert szeretek,
S ott gondolatok játsszák a szerepet,

Az agynak állandó munkája van,
Ott kattog mint síneken a vonat,
Csak megy s neki nincs állomás,
Meg nem áll,nincs már kiszállás,

Magához láncolja szívem lelkem,
A képeket nézem,úgymint filmet,
Ohh ,háborgó viharzó kék tenger,
Mosd el a múltam,ne emlékezzek,

Nincsen sehol a boldogság szigete,
Nincsen kék madár elszáll messzire,
Nincsen tövis nélkül már rózsa sem,
Van sós könnyem,ami marja a szemem,

2017.10.12

J_Myra

Gyötrődöm

Ne szólj szám, 
ha sajog a szívem,
Ne könnyezz szemem
amikor vérzik a lelkem,
Kerek arcom mosolyogj
hadd higgyék,boldog vagyok,

Boldogság...ugyan mi az?
tán..mint tél után a tavasz,
Rügyező fák s napsugár,
új élet s már nincs halál,
Lila orgonák illata száll
újra vígan dalol a kismadár,

Ez a boldogság a világnak,
fűnek fának s a madárnak,
De az én szívem nem érzi
boldogan sosem tudott élni,
Mert az ami ma még öröm
holnap elszáll,s gyötrődöm.

2017.10.12

J_Myra



2017. augusztus 13., vasárnap

Csak várok ...

Csak a néma csend vesz körül 
 már idegen falak néznek rám,
ami egykor az otthonom volt 
becsukom ajtaját végleg már.

Csak a tücsök zenéjét hallom
borús ég alatt szüntelen dalol,
a  világ is elvész körülöttem
 a föld kicsúszik a lábam alól.

Csak ülök és várok órák óta,
dermedten nézek magam elé,
egy hosszú út most véget érjen
takarja függöny,s ne lássak felé.

De nincs még válasz hiába várom,
a sötét éj már újra beköszöntött,
nehéz a szívem ajkam is szótlan
vásott fátylam most újra szövöm.

2017.08.13

J_Myra