Oly rég láttalak idejét sem tudom, Mégis hozzád száll minden sóhajom, Vajon hogy élsz, hol merre jársz? Te is szoktál gondolni néha rám ? Még látom fénylő fekete göndör hajad, Érzem édes szerelmes csókos ajkad, Ahogy magadhoz öleltél védő karjaiddal Suttogtad téged soha el nem hagylak. Bíztunk a jövőben úgy reménykedtünk, Mi ketten együtt éljük egész életünk, Éveken át hittünk erős szerelmünkben, A sors akarata mégis,mindezt szét tépte. Oly régen elhagytál,már nem vagy velem, Csak szívem fájdalma ami maradt nekem, Azóta sem tudok én mást úgy szeretni, Egy életen át nem tudlak téged felejteni. 19:02 2008.12.07. J_Myra |
2012. március 21., szerda
Egy életen át
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Szeretettel olvastalak kedves Miriam.
Nagyon szép, romantikus a blogod.
Nagyon szépen köszönöm,hogy jártál nálam,és olvastál kedves Sea.
Örülök hogy tetszett :)
Szeretettel. Myra.
Megjegyzés küldése