Egy kóbor kiskutya otthonra talál

Jaj, nem találok haza, otthonomba!
Ott hagytam gazdimat, s beálltam a csapatba.
De hát olyan csinos volt az a lány kutya,
Beleszerettem máris, azon nyomban.
Este van, éhes vagyok és nagyon fázom.
Vizes lettem, és sár van szép bundámban.
Valami kis bogarak mind' másznak bennem,
Csípnek, kiszívják az összes vérem.
Na végre! Két bácsi közeledik felém.
Szólnak: "Gyere, nem bántunk, ne félj!"
Jaj ne, betesznek egy ketrecbe, majd autóba,
Már indulunk is. De vajon hova?
Hamar megérkezünk, hű de sokan vannak itt.
Ketrecbe a sok kutya, s mind engem szólít.
Jön egy néni, megsimogat, szeret engem.
Levágja nagy bundámat, így már könnyebb.
Jó meleg vízbe tesz, rám rak valami habosat,
Jé, kiesnek belőlem azok a bogarak!
Száraz ruhával megtörölget, meg is etet,
Jól érzem magam, üde lettem, alszom egyet.
Reggel korán van. Jön valaki idegen.
Egy lány, meg egy asszony. Ez tetszik nekem.
Hozzám hajolnak, simogatnak, mosolyognak,
Ez az, ügyes leszek, csak itt ne hagyjanak.
Megmutatom hogy tudok két lábon állni,
Csóválni a farkam, s nagyon szeretni.
Ó, de elmennek, s engem itt hagynak.
Pedig olyan ügyes voltam; ezek nem látnak?
De beszélnek a nénivel, aki megszépített,
Hiába figyelek, semmit sem értek.
Még egy éjszaka itt, pedig úgy vágytam otthonra.
Alszom egyet. Talán majd az álmomban.
Újra reggel van, jött egy bácsi hozzám.
Egy tűvel megszúrt. Jaj ne, ez nagyon fájt!
Szomorúan feküdtem, mikor újra megláttam:
Visszajött a lány, meg az asszony, kikre vágytam.
Hoztak egy pórázt, rám tették nyomban,
Határozottan mentem mellettük boldogan.
Nyílt egy kapu, és bátran beléptem rajta.
Volt egy ház, nagy kert, szép udvara.
Örömömben táncot jártam, s ugráltam.
Hurrá, van otthonom! Haza találtam.
Szeretnek, kényeztetnek; kisgazdámmal lakok,
Megkapok minden jót, s jutalomfalatot.
Itt maradok, s többet nem járok csapatba.
Jobb, mint az utcán, itt bent a szobában.

2012.04.07

J_Myra