S mindezt én versnek nevezem,
De hiányzik az ötvös belőlem,
Így ékszerész soha nem leszek,
A sok nehéz élet útját járva
Születnek meg a gondolataim,
De fakó s fénytelen marad,
Nem csillognak soraim.
2012.04.11
J_Myra
S mint lágy szellő simogatlak , Füledbe csak halkan suttogom, Magadra már többé nem hagylak, Ott a szívedben, én veled utazok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése