Ma sem tudod az igazságot

Még most is látom szomorú arcodat
Mikor magadra vetted katonaruhádat,
Ott álltál előttem s könyörögve kértél,
El ne hagyjalak ettől oly nagyon féltél,

Összes bánatod ajkamra csókoltad
Örök szerelmed a szívembe zártad ,
A szép szemed könnyeidben fürdött
Fájó lelked a messzeséggel küzdött,

Jól tudtad hogy tiltott a szerelmünk,
S mi  soha egymáséi nem lehetünk,
De szívedben a reményt dédelgetted,
Talán  felragyog egy csillag feletted,

Magamra maradtam a fájdalommal
Az igazságtalan szavak rágalmával,
Ők, Neked másik lányt választottak,
Engem megvetettek mind elátkoztak,

S én szerelmünk börtönében vívtam,
Szembe szálltam s érted harcoltam,
Akkor,az életemet adtam volna érted,
Úgy szerettelek ahogy azt Te hitted,

Sok éven át mi titokban találkoztunk,
Gyermekként ,egymásnak fogadtuk,
Szerelmünk oly erős lesz mindvégig,
Szívünket másnak nem adjuk a sírig,

A lelkembe csak keserűség költözött,
Szerelem s a fájdalom ott gyötrődött,
Zokogva feladtam az utolsó reményt
Eljöttem hazámból,eloltottam a fényt,

Évtizedek múltán végre, újra láttalak,
Szívem ott kiáltotta , mindig vártalak,
Csókod ízét most is érzem ajkamon,
S egy könnycsepp legördült arcomon.

De a Te szemedben csak gyűlölet volt,
Megvetően néztél  az ajkad nem szólt,
Még ma sem tudod a tiszta igazságot,
Családod széttépett , egy boldogságot.


J_Myra