2013. január 8., kedd

Álomból valóság

Kezed érintése
mint puha bársony,
tested melege
betakar,a vetett ágyon,
csillagos éjszakában
csak a hold a tanunk,
ahogy ketten fürdünk,
a kéj, s a mámor, a tavunk,
szerelmed ringat
mint hullámzó tenger,
édes csókod az
ajkamon, lángol ,perzsel.
Halkan suttogom,
még ne jöjjön a reggel,
e csodás álomból
soha,ne ébredjek fel.

A fénylő napsugár,
ablakomon beköszönt,
s Te itt vagy velem,,
az álom,valóságot szőtt.

2013.01.08

J_Myra




Nincsenek megjegyzések: