2013. január 1., kedd

Az Óceán és a Hurrikán

Az Óceán,oly csendesen hullámzott,
Kék szelídsége messzi tájra ellátszott,
Lágy ölelést ,s a megnyugvást kínálta,
Minden utazóját a boldogsággal ellátta.

De a Hurrikán,aki hirtelen érkezett,
Elsöprő erejével az Óceánra evezett,
Sötét felhők kísérték,s az úgy landolt,
Az Óceán közepén mindent bebarangolt.

Mi eddig csöndes volt,most felkavart lett,
Akkor a szelídség tomboló viharra kelt,
Átölelte az utazóját ,s el nem engedte,
De a felkorbácsolt Hurrikán tovább vitte,

Az Óceán,és a Hurrikán ketten voltak,
Nagy erővel száguldoztak,de nem szóltak,
S amikor a partra értek,ott megálltak,
Szívükben érezték,egymásra találtak.


2013.01.01.

J_Myra

2 megjegyzés:

annalíz írta...

Szép gondolatok, szép hasonlatok...

Miriam Scott írta...

Köszönöm hogy olvastad kedves Annaliz :) , ez a vers a húgom, és a sógoromnak szól :) Ők ilyenek, a húgom a hurrikán , a sógorom az Óceán :) Szeretettel ölellek. Myra :)