2013. február 3., vasárnap

Elveszett magány



Csillagos éjszakában,
a holdfény sugarában,
felsóhajt egy gyönyörű lány,
szívében kiált a magány.

A szerelmet nem ismeri,
csak illúziók kergetik,
szívét össze nem törték,
mégis a szeme könnyezik.

Keskeny piros ajkát forró
csókok nem halmozzák,
bársonyos fehér bőrét
szerelmesen nem simogatják.

Magába roskadva áll, s 
a tükör képét nézi,
szívében szerelem sose 
lesz, bánatosan leinti.

Barátai unszolják, s oly
sokáig kérlelik:
menjen velük táncolni,
a bál mindjárt kezdődik.

S amikor belépett abba 
a nagy terembe,
vidám zene fogadta a
káprázatos fényben.

Égszínkék szeme ragyogott,
s az arca mosolygott,
egy kedves barna fiú
rá kacsintott.

Szívük egyszerre dobogott,
amint a táncot járták,
kipirult arccal csókjaikat
egymásnak adták.

Csillagos éjszakában,
a holdfény sugarában,
az a magányos lány fürdik
a szerelem mámorában.

2013.02.04

J_Myra

Nincsenek megjegyzések: