Szerelem vándora

Hosszú út állt mögötted

míg rám találtál,

e nagy világban a szerelem

vándora voltál,

kerested, hol a szíved végre

a boldogságra lel,

sötét felhőből a szivárvány

keblére ölel.

A szél sodrása hozott,mint

ősszel a falevelet,

mit a kopár fák már magukról,

mind levetettek.

És amikor megálltál az én

kis házam előtt,

éreztem, a boldogság akkor

szívembe költözött.

A kezem nyújtottam feléd, és

csak arra vágytam,

hogy a szememből kiolvasd,

mindig rád vártam.

S Te máris levetted a poros 

út köpönyegét,

vele együtt azt a sok fájó

múltad emlékét.

Azóta a szerelem vándora

szívem párja,

Ő a magányos  életem, 

megváltója.

Szerelme bearanyozza a nappalt

s az éjszakát,

csókok özönében köszöntjük,

a Valentin napját.

2013.02.01

J_Myra