Zokogó szívek

Amikor két elveszett szív találkozik,

Oly hevesen dobog, s vágyakozik,

Áhítozva, mindig csak azt kívánja,

Hogy végre, a másik felét megtalálja.

Várja, hogy a szerelem betöltse,

Az üresség már többé ne gyötörje,

A tűz forró vér pezsegjen benne,

Hiszen hűséges lesz mindörökre.

De akkor az ész egészen mást súg,

Büszkeség,vagy szív,majd meglátjuk,

Ugyan,miért én hódoljak egy férfinak?

Talán mindent megadjak egy lánynak ?

S a dacolás, kemény, éles karddal vív,

Maga előtt tarol ,ott mindent leterít,

S a szerelem így el ballag mellettük,

Ők nem látják azt, hogy zokog szívük.

2013.02.14

J_Myra