Imám száll az égbe

Hányszor néztem az égre
Összekulcsolt kézzel,
Imám szállt ajkamról
Könnyfátylas szemmel,
Jézus ölébe letettem
Minden bánatom,
Jól tudtam azt mindig
Ö Isten előtt a megváltom,
Sötét éjszakában a
Holdfényét néztem,
S áhítozva könyörögtem
A holnapom napfényes legyen,
De ma is azok a sötét
Felhők bezárnak,
Mint vas abroncs
Fogva tartanak,
Úgy kínoz ,szorít
Gyenge szívemet gyötri,
Már nincs reményem
A ragyogó napfényét látni,
Uram,nálad nincsen
Hatalmasabb e világon,
Mégis meg engeded , hogy
Az élet mindvégig megalázzon,
Keresztem a vállamon
Egyre nehezebb lesz,
S már nem érzem azt, hogy
Szorosan magadhoz ölelsz,
Hitem is elhagyott
Lelkem zavarodott,
A gyengeség leterít,
Megkövesedett fa vagyok.

2014.04.30

J_Myra