Hosszú az út,ami áll mögöttem,
Olyan sok állomás volt előttem,
De mindig csak mentem tovább,
Tudtam,az életem hozhat csodát,
Én a szelek szárnyán kerestelek,
Velük üzentem,találj meg engem,
Vártam,sodorjon az élet hozzám,
Könnyem hullott minden éjszakán.
Amikor már elfáradtam megálltam,
Ott én minden reményem feladtam,
Az útszélén mint magányos vándor,
S útitársam csak a porlepte sorsom ,
Mint nyári zápor után a szivárvány,
Úgy jöttél akkor, hozzám lehajoltál,
Levetted poros ruhám,azt mondtad:
Én vagyok a jelen,már nincs múltad.
2017.03.26.
J_Myra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése