Szívem megkövesedett fa volt,
S mégis hallottam kopogásod,
Az ajtaja hangosan csikorgott,
Amikor megnyílt s be fogadott.
Csiszoltad,ápoltad,újra dobogjon,
S börtönéből szabadon kiszálljon,
Megmutattad a ragyogó napsütést,
S elkergetted a magány sötétségét,
A remény öl meg,abban csalódtam,
Pedig a kezed én szorosan fogtam,
Szép szemed tüzét most nem látom,
Már csak a hold kísér,ahol utazom.
2017.03.05.
J_Myra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése