Az út,ami csöndes néma,
Nem baj ha kopogsz rajta,
Sírsz vagy éppen nevetsz,
Ha rá lépsz ő majd vezet.
Nem beszél bár jó lenne,
A kövek közé nem engedne,
Csak puha pázsiton mennék,
Oly sok bánatot elkerülnék.
Utam,te ismersz már engem,
Sokszor hullott rád könnyem,
Búsan lépkedve csak mentem,
Egyedül,senki sem volt velem.
Most újra itt vagyok,indulok,
Erős kezet fogok,úgy szorítok,
Ő visz tovább,ha én elfáradok,
De tudom,vele már haza találok.
2017.04.12.
J_Myra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése