Egy lány,kitől mindent elvettek,
Kit megaláztak,s megköveztek,
Kitől szerelmét is elátkozták,
Fájó szívét tövisbe mártották,
De Ö nem sírt,se nem szólt,
Csak némán állt,mosolygott,
Lelkében nem volt harag, gyűlölet,
Büszkesége erőt adott, mit úgy féltet,
Karját az ég felé széllesre kitárta,
Hangos szóval Istenhez kiáltotta,
Uram,már mindenem tőlem elvették,
Fájó szívem is szilánkokra törték,
De kérlek Istenem,azt ne engedd,
Hogy megtörjék,az én büszkeségem,
Feláldozom testem lelkem,az életem,
Hordozom fájdalmam,viszem keresztem,
Könnyeim ontom,míg szemem kiszárad,
De Uram hallgasd meg, utolsó imámat.
2011.03.08
2 megjegyzés:
Megint "irigylem" kicsit a versírókat. Én nem tudok ilyen szépeket. :)
Ui: Nálunk is szikrázó napsütés van, bár nehezen gyűri le a hideget.
Kedves vagy :),de én is szoktam irigykedni :)főleg akkor, ha mások még szebbet tudnak írni :), na meg regélni,csodás élményeket tudnak megosztani másokkal, amitől felvidulnak a szürke hétköznapok :)
Köszönöm, hogy jártál nálam ,és olvastál :)
Szeretettel ölellek :) Myra.
Megjegyzés küldése