Édesanyám, egy Szent vagy számomra,
Te, aki tanítottál,s kezem kulcsoltad imára,
Az élet sohasem volt kegyes hozzád,
Fiatalon ,egyedül nevelted azt a három árvát,
Varrógéped kattogását még ma is hallom,
Törékeny hátad görnyedten előre hajlott,
Körbe ültünk téged azokon a hosszú estéken,
Hallgattuk szelíd hangod, ahogy mesélted,
" Tudjátok, apátok jó és kedves ember volt,
Szeretett Titeket, s az ölében hordozott,
De a halál kegyetlenül elragadta tőlünk,
Isten velünk maradt,semmitől sem félünk,"
És most, amikor fejeden ezüst hajszál csillog
Én nem lehetek ott veled ,e csodálatos napon,
Dolgos kezedre hálás csókom nem adhatom,
Messze vagy, s kedves arcod ritkán láthatom,
Oly rég elsodort az élet a meleg fészekből,
Ott hagytalak Édesanyám, s eljöttem Erdélyből,
Könnyes a két szemem amikor rád gondolok,
Édesanyám, áldott asszony, köszönöm jóságod.
2012.04.26
J_Myra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése