2012. április 26., csütörtök

Életem kincse




Egy kis csillag kigyúlt az égen,
Vakító fénye beragyogta a földet,
Szívemet öröm,s boldogság fedte,
Akkor ,amikor megtudtam jöttödét.

A vajúdó órák fájdalommal gyötörtek,
Mégis, bearanyozták egész lényemet,
Úgy vártam már ,hogy láthassalak,
Anyai szeretettel karjaimban tartsalak,

Gyermekem született,anya lettem,
A sötétséget ragyogó fény váltotta fel,
A legnagyobb kincs egész életemben,
Isten megáldott egy csodás gyermekkel,

A kis újszülöttből ma már nagy lány lett,
Eltelt az idő,s betölti a tizenhetedik évet,
Amikor rám néz, s mosolyog az arca,
Szívemben öröm fakad, s én vagyok a
legboldogabb anya,

2012.04.19

J_Myra



2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Nagyon tetszenek a verseid. Végre találtam olyan verseket amiket én is értek. Számomra a versek olyanok mint a színvaknak a szín. Nos, te elmondtad milyen a szín.

Miriam Scott írta...

:) Nagyon örülök hogy tetszik amit írok :) tudod , a verseim érthetőek mert nem vagyok költő :) csak egy egyszerű hétköznapi asszony :) így aztán én nem tudom a szavakat annyira ékesíteni mint egy költő :)de azért megpróbálom mindig azt, hogy legyen alapja, lényege annak amit leírok, hogy érthetővé váljon a kedves olvasó számára is :) Örülök hogy jártál nálam :) Üdvözlettel : Myra.