Megszépült szegénység

Ablakomon át, beszűrődik a sok zsivaj,

Kint az utcán a gyerekek mint méhraj,

Mind, csoportosan fociznak önfeledten,

Fiúk , lányok sétálnak , kéz a kézben,

Meleg napsütésben a házuk előtt ülnek,

Mindent együtt, közösen megbeszélnek,

Mintha nem itt élnének e modern világban,

Megállt velük az idő, egy másik században,

Míg más fiatal , bent a számítógép előtt ül,

Ők sétálnak kint, ami semmibe sem kerül,

Míg mások,a sok drága strandokra eljárnak,

Ők a közeli tónál , oly vidáman horgásznak,

S ha leszáll az est, elfedi a tájat a sötétség,

Szerény hajlékukban, gyertya árassza fényét,

Mégis, megtalálják életükben az apró örömöket,

A megszépült szegénység, lassan elfedi e földet.

2012.05.01

J_Myra