Búcsú egy falevéltől

Sárguló falevél a földre hullva,

Mint haldokló, mindent feladva;

Ki valaha zöld színben, ragyogó nap 

tüzében árnyat nyújtott,

Megfáradt embereknek új erőt adott..

A faágakon vidáman hintázott, 

csicsergő madaraknak búvóhelyet adott. 

Mily boldogan itta az égből hulló esőt,

S hagyta, hogy a nyári nap megszárítsa őt.

És most arany színű ruhában fekszik, 

már nincsen büszkesége, s a nyári nap 

többé rá nem vakít. 

Kabátot öltő emberek sétálnak rajta, 

mi egykor a magasból integetett, 

most őt a föld várja. 

Halottá vált falevél, a nyár téged búcsúztat.

S a ruhátlan, kopár fák mind érted sírnak.

Életed itt véget ért, s ez így van rendjén,

de tavasszal a fakadó rügyekből 

egy újabb falevél életre kél. 

J_Myra