Sárguló falevél a földre hullva,
Mint haldokló, mindent feladva;
Ki valaha zöld színben, ragyogó nap
tüzében árnyat nyújtott,
Megfáradt embereknek új erőt adott..
A faágakon vidáman hintázott,
csicsergő madaraknak búvóhelyet adott.
Mily boldogan itta az égből hulló esőt,
S hagyta, hogy a nyári nap megszárítsa őt.
És most arany színű ruhában fekszik,
már nincsen büszkesége, s a nyári nap
többé rá nem vakít.
Kabátot öltő emberek sétálnak rajta,
mi egykor a magasból integetett,
most őt a föld várja.
Halottá vált falevél, a nyár téged búcsúztat.
S a ruhátlan, kopár fák mind érted sírnak.
Életed itt véget ért, s ez így van rendjén,
de tavasszal a fakadó rügyekből
egy újabb falevél életre kél.
J_Myra
4 megjegyzés:
Nagyon tetszik...
Örülök hogy tetszik :) köszönöm, hogy jártál nálam :) Myra.
Nekem is nagyon tetszik :)
Örülök neki :) Köszönöm a látogatásod :)Myra.
Megjegyzés küldése