A tegnap szépsége

A tegnap szépsége ölel át
mint arany fonal simul rajtam,
ott még a hálót szövögettem
ami beburkol a boldogság útján,

A tegnap még úgy ragyogott
ahogy a hegyi kristály,
tisztán öntötte fényességét
elvakított minden gondot,

A tegnap még éltetett, hiszen
védő pajzsom volt aki engem
mindtől megvédett,s szeretett
a felkelő napsugara fürdetett,

De ma elszállt az a röpke pillanat
megfakult abroncs szorítja lelkem,
sebzett lábamból már a vér serken
mára csak újra, a köves út maradt.

2014.05.07

J_Myra

Imám száll az égbe

Hányszor néztem az égre
Összekulcsolt kézzel,
Imám szállt ajkamról
Könnyfátylas szemmel,
Jézus ölébe letettem
Minden bánatom,
Jól tudtam azt mindig
Ö Isten előtt a megváltom,
Sötét éjszakában a
Holdfényét néztem,
S áhítozva könyörögtem
A holnapom napfényes legyen,
De ma is azok a sötét
Felhők bezárnak,
Mint vas abroncs
Fogva tartanak,
Úgy kínoz ,szorít
Gyenge szívemet gyötri,
Már nincs reményem
A ragyogó napfényét látni,
Uram,nálad nincsen
Hatalmasabb e világon,
Mégis meg engeded , hogy
Az élet mindvégig megalázzon,
Keresztem a vállamon
Egyre nehezebb lesz,
S már nem érzem azt, hogy
Szorosan magadhoz ölelsz,
Hitem is elhagyott
Lelkem zavarodott,
A gyengeség leterít,
Megkövesedett fa vagyok.

2014.04.30

J_Myra

Csupán délibáb

Hitem szétporlik
akár a szikla,
reményem elszáll
mintha nem lett volna soha,
remegő kezemen
a ráncok gyűrődnek,
a hajam is deres
mint fagyos reggelek,
az életem csupán
egy délibáb volt,
ami előtted játszik
de meg nem foghatod.

2014.04.25

J_Myra

Motiva zenekar -Születésnapodra /Hungarian Birthday Song /Boldog születé...

Édes Szerelmed

  

Szemed sugarában fürdik meg fáradt lelkem ,

Mézédes illatod lágyan, átjárja egész testem..
Bíbor ajkad tüze ajkamon lángol , felpezsdül ,
Tagjaink lázasan fonódik a fellegekig repül ,
Ha rad nézek érzem , szerelmed elgyengít ,
Karodba zárva csókod , újra és újra felhevít ,
Halk szavad ,gyenge szívem kapuját zörgeti ,
Vágytól égő testem ,csak testedre  szomjazik ,
Lassan érzem lelkünk szívünkben egyesül ,
Egymásban nyugszunk meg ,aztán újra felébredünk..

Fülpesi Zita 

Búcsú egy falevéltől

Sárguló falevél a földre hullva,

Mint haldokló, mindent feladva;

Ki valaha zöld színben, ragyogó nap 

tüzében árnyat nyújtott,

Megfáradt embereknek új erőt adott..

A faágakon vidáman hintázott, 

csicsergő madaraknak búvóhelyet adott. 

Mily boldogan itta az égből hulló esőt,

S hagyta, hogy a nyári nap megszárítsa őt.

És most arany színű ruhában fekszik, 

már nincsen büszkesége, s a nyári nap 

többé rá nem vakít. 

Kabátot öltő emberek sétálnak rajta, 

mi egykor a magasból integetett, 

most őt a föld várja. 

Halottá vált falevél, a nyár téged búcsúztat.

S a ruhátlan, kopár fák mind érted sírnak.

Életed itt véget ért, s ez így van rendjén,

de tavasszal a fakadó rügyekből 

egy újabb falevél életre kél. 

J_Myra

Jó Magyarnak lenni! Gyönyörű szép !!!