Az ékes korona

Egy korona,ami egykor ékes volt,

Ragyogott,s azon nem látszott folt,

Ötvöse csiszolta,s a napsugárban fénylett,

A ház csillogott,amikor oda belépett.

Hosszú éveken át ott tündökölt,

S Ő egyre jobban a magasba tört,

Apródjai mind ott voltak körülötte,

S azt a házat, az arany beterítette.

De az ékes korona többre vágyott,

Számára a nagy világi élet hiányzott,

Kitörni akart a bearanyozott házból,

Másoknak átadni a ragyogást magából.

Ezért elhagyta ötvösét,s apródjait,

Könnyű prédává tette ékességeit,

Új ötvöst választott,s szívében hitte,

Most jött el fényességének kezdete,

Ami eddig a napsugárban fénylett,

Az napról-napra, egyre fakóbb lett,

Ötvöse nem csiszolta nem ápolta,

Minden ékességét a sárba tiporta.

S ma már eltűnt a díszített korona,

Csak kopott réz darab él egy házba,

Vissza tekint a fényes múltjára, s érzi,

A bearanyozott ház, még ma is hiányzik.

2013.01.05

J_Myra